A mi Istenünk emésztő tűz

A mi Istenünk emésztő tűz

Alonzo Trevier Jones prédikációja, a Review and Herald-ban 1899. február 7-én publikálva.

Az Úr jön. Ő nagy hatalommal és dicsőséggel jön. „A mi Istenünk emésztő tűz.” Nem kell szólnom a jelekről és az idő teljességéről, mert „igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.” (1Thess 5:2)

„Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek.” (1Thess 5:3)

Bár igaz, hogy nem szükséges szólnom nektek a jelekről és az idő teljességéről, van valami az Ő jövetelével kapcsolatban, amiről feltétlenül beszélnem kell nektek, és amiről állandóan gondolkodnunk kell, nevezetesen: „az Ő jövetelének hatásáról”.

Mert Ő jön, “Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az ő hatalmának dicsőségétől” (2Thess 1:8-9).
Ugyanakkor meg van írva: “És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;” (2Thess 2:8).

Amikor dicsőségében eljön, ez egy megsemmisítő dicsőség lesz, amely elpusztítja a gonoszokat és mindazokat, akikben gonoszság van.
Ez is meg van írva: “Íme, az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. És megbüntetem – mondja az Úr – a földön a bűnt, és a gonoszokon a vétküket.” (Ésa 13:9,11)

„De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor?” (Mal 3:2)

Ez itt a kérdés. Ő egy emésztő tűz, és amikor eljön, látni fogjuk, amint van. Úgy kell találkoznunk Vele, amint van, mint egy emésztő tűz, és nem lesz mód arra, hogy elkerüljük ezt. Amikor eljön, nem lesz személyválogató, mint ahogyan eljövetele előtt sem volt az.      „Isten nem személyválogató.” (Róm 2:11)

Amilyen biztos, hogy Ő az ami, annyira biztos, hogy úgy jön el, amint meg van írva. Amilyen biztos, hogy látni fogjuk Őt, amint van, annyira biztos, hogy úgy fog viszonyulni hozzánk, mint amilyenek vagyunk. A jellem nem változik meg azon a napon, és nem lesz semmi lehetőség a változásra.
Azon a napon azonban – mint minden más napon is – Isten nem az emberekre önti ki haragját, hanem az emberek bűneire önti; és az emberekre csak olyan mértékben, mint amilyen mértékben azonosultak a bűnnel.

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” (Róm 1:18)

Csak amilyen mértékben ragaszkodik az ember a gonoszságához, csak amennyire „gonoszságában elfojtja az igazságot” önti rá Isten a haragját a mennyből; de elsősorban nem őrá, hanem a bűnre, amelyhez az ember ragaszkodik, és amiről nem mond le.

Amiért úgy dönt, hogy erősen ragaszkodik a saját választásához, az embernek viselnie kell választásának következményeit, mihelyt a bűn kiteljesedik és véglegessé válik. Meg van írva: „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.”

„És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” (2Thess 2:8-12)

Mivel ők “nem hittek az igazságnak”. Ismerték az igazságot, be lett mutatva nekik, a szívük bizonyságot tett róla, Isten Lelke mondta nekik, hogy ez az igazság, elméjükben jóváhagyták, de nem akartak hinni az igazságban, “hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban”, ezért elutasították azt, maguk mögé hányták és gonoszságba fojtották az igazságot; és “emiatt” Isten haragja megnyilvánul az égből és megsemmisíti őket.
Mint már említettem, Isten haragja nem elsősorban az emberek ellen nyilvánul meg, hanem azon dolgok ellen, amiket ők szerettek; a dolgok ellen, amikhez ragaszkodtak, és amiktől nem váltak el.

Így hát végül a nagy ítélet napján, amikor a jobb és a bal keze felől összegyűjti mindazokat az embereket, akik valaha is éltek, a bal oldalán állók távozni fognak „az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.” (Mt 25:41).

Az Úr mindent megtett, hogy soha ne kerüljenek oda. Ő a Fiát adta, hogy üdvösséget kapjanak, hogy soha ne kerüljenek oda. Az “örök tűz” nem nekik készíttetett. Az Úr nem akarja, hogy valamelyikük elpusztuljon, de nekik oda kell jutniuk, mert ezt a társaságot választották saját maguknak, ahhoz a helyhez ragaszkodtak, amelytől nem akartak elszakadni.

Ezért mondja az Úr: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.”
„Nem, nem számotokra lett elkészítve!” Azon a napon Isten – az Úr Jézus Krisztus abban az órában – amikor a szó elhangzik, ugyanolyan fájdalmat érez majd, mint a kereszt órájában. Az Úr ugyanúgy fogja sajnálni, hogy arra a helyre kell menniük, amely nem nekik készült, ahogyan sajnálta Fiát a kereszt idején.

Az Úr nem leli örömét abban, hogy valaki odakerül. A bűn miatt jutnak oda, amihez ők maguk elválaszthatatlanul kötődtek. Mivel ez volt a végleges és visszavonhatatlan választásuk, most egyszerűen lehetőségük van arra, hogy teljes mértékben megkapják azt, amit választottak.

Nekik mindig volt lehetőségük a választásra, és választottak. “Beleragadtak” választásukba, és amikor megkapják a választásuk következményeit, senkinek sem lehet oka a panaszra. Isten mindent megtett értük, amit megtehetett, de nem fogadták el.
Bár igaz, hogy az Úr nem akarja, hogy ezek a dolgok bárkire is bekövetkezzenek, mégis, mivel „a mi Istenünk egy emésztő tűz” így lesz az Ő eljövetelekor. Emésztő tűz lévén, Aki úgy jön el, amint van, az Úr tűz lángjának formájában nyilatkozik meg, hogy elhozza a hamisságra azt, amit megérdemel, ezért bárki azonosul a hamissággal, ugyanarra a sorsra jut.
„..ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent.” Lehetőségük volt megismerni Istent. Sokan vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják Őt. Náluk csak a kegyesség látszata van meg – a vallástétel – de megtagadják annak erejét.

Ismeritek a következő szavakat: “..az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld…ezek ellene állnak az igazságban; megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek.” (2 Tim 3:1-10).

A pusztítás nem azért jön rájuk, mert nem volt egyetlen esélyük sem, hanem azért, mert megvetették az összes kínált lehetőséget. Nem azért, mert nem volt lehetőségük megismerni Istent. Azért, mert elutasították azokat a lehetőségeket, amelyeket Isten valaha is adott nekik, hogy megtalálják és megismerjék Őt, amikor kinyilatkoztatta Magát nekik.
Isten a lehető legvilágosabban nyilatkoztatja ki Magát, ezt Jézus is kijelentette: „És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa..” (Ján 12:47)
Derítsük ki, ki ítél el minket ama napon! Nem Jézus Krisztus: Ő maga kijelenti, hogy nem Ő lesz az. Isten sem, mert az Úr Jézus azt mondta: “És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt.” Nem Ő ítél! „..van annak, aki őt kárhoztassa”, azt hiszem, megtudhatjuk, ki ítél.

Nézzük meg újra a szöveget: „Ha valaki meghallja a szavaimat.” Ezek a szavak valójában Isten Igéjét jelentik. Ezek Isten életadó szavai, mert Isten Igéje. Isten életadó szavai az örök élet, mert Isten élete örök. Tehát örök élet szavai. Az örök élet szavai hangzanak el.

Mindenki hallja. “Ha valaki hallja az Én szavaimat, és nem cselekszi azokat.” „Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet “, – az Ige, az élet szava, amikor eljön hozzád, hozzám vagy bárkihez, akkor az örök élet jön. Az „örök élet Igéje által” az örök élet jön ahhoz, akihez az Ige jön.

Amikor elutasítja az Igét, elutasítja az örök életet. Az örök élet elutasítása mellett döntve, az örök halált választja. Az örök élet elutasítása csak az ő választása; és elutasítva választja a halált. Tehát amikor eljön hozzá a halál, amit ő választott, akkor ki hozza el neki? Ki tartotta őt méltónak a halálra? Ki ítélte el, és ki ítélte meg? Ki ítélte halálra? Csak ő maga. Senki más nem vett részt ebben. Isten mindent megtett, amit tehetett: elé tárta az örök életet, minden lehetséges látványossággal körülvette, hogy elfogadja; vonzónak mutatta be, feldíszítette, annyira széppé tette, mint amilyen csak Isten igazsága lehet, és az ember ezt jóvá is hagyta a saját szívében.

Isten Lelke így szólt hozzá: “Ez a helyes, ez az igazság;” de ő “örömöt talált a hamisságban.” Elutasította az Igét, és elutasítva az örök élet Igéjét, tulajdonképpen elutasította az örök életet, és ezáltal ő már döntött az örök halál mellett. Amikor megkapja az örök halált, ő csak azt kapja meg, amit választott. Ő maga az, aki méltónak tartotta saját magát a halálra.
Amikor Pál és Barnabás Antiókhiában tartózkodtak, a zsidók szembeszálltak velük, és zúgolódtak a beszéd ellen, amit a pogányokról szóltak. Ők, az Isten emberei bátran mondták nekik: “Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.” (ApCsel 13:46).

Figyeljük meg! Nem azt mondják: „Mi tartunk titeket méltatlanoknak az örök életre.” Nem! Ti „nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre”. Minden ember, akit elpusztul, maga hozza meg a pusztulásának ítéletét saját magának.

Az egész Szentírás ezen a gondolaton alapszik: hogy Isten haragja nem a személy ellen irányul, hanem azon rossz dolog ellen, amelyhez az ember ragaszkodik. Mivel az Úr csak a bűnért áll bosszút, és haragja csak a hamisság és a törvénytelenség ellen van, mivel Ő mindent megtett, hogy elválassza az embereket a bűntől, akkor azon az égető napon, amikor eljön és megmutatja Magát a világnak, és a világ látni fogja Őt, amint van, bosszúállása csak a bűn ellen lesz.

Mit tehetett volna még többet Isten, hogy eltávolítsa a bűnt? Egyetlen Fiát adta; Krisztus feláldozta önmagát, hogy bárki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök életet éljen. Ő megígéri minden hívő léleknek, hogy nem fog elveszni. Az Ige nem azt mondja (mint ahogy a Bibliát gyakran rosszul olvassák), hogy „Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy valaki, aki hisz benne, megtehesse, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (KJV) Nem ezt mondja! Csak a következő versben jelenik meg a „megtarthassa” szó: „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy Általa megtarthassa a világot.” (KJV)

Igen, megtarthatná. Amikor Isten odaajándékozta Fiát, akkor a világban élő minden lélek számára az ajándékba helyezte az örökkévaló esélyt az üdvösségre. Ezen a helyen jelenik meg a „megtarthassa” szó. Hogy valaki üdvözül vagy sem, az a saját választásától függ. Az Úr nem fog üdvözíteni minket akaratunk ellenére. Rajtunk múlik, hogy választjuk-e a kínált üdvösséget, hogy felvesszük-e a keresztet, és használunk-e minden eszközt, amely biztossá teszi az üdvösségünket.

Amikor valaki Krisztust választotta és hisz Benne, nincs “megtehesse, hogy el ne vesszen” (KJV), hanem csak “el ne vesszen”.

Ezáltal a vers így hangzik: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, – nem azt mondja, hogy „megtehesse, hogy el ne vesszen” (KJV) -, hanem örök élete legyen.”

Jézus Krisztusba vetett hit eltávolít minden „megtehesse” kifejezést, ami létezhet, és átalakítja egy örökkévaló „el ne vesszen” kifejezésre. Isten azt mondja minden léleknek, aki hisz Jézusban: „Megígérem, hogy nem fogsz elveszni.” Minden e világi léleknek, bármennyire is bűnös lenne, az Isten üzenete a következő: „Határozottan kijelentem, hogy az a lélek, aki hisz Krisztusban, nem fog elveszni.” Ez egy rendkívüli ajánlat! Végtelenül igazságos és nagylelkű. Ez igazság és nagylelkűség, olyan, mint maga Isten.
A bűn megsemmisítése az üdvösség egyetlen módja. „Nevezd nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” Amikor elfogadom az Ő ajánlatát, amilyen biztosan hiszek Jézusban, olyan biztosan nem fogok elveszni! Ebben az értelemben elfogadom azt a rendelkezést, hogy elengedjem a bűnt!

Elfogadom, hogy kívánjam a bűntől való elválasztást, elfogadom a bűntől való elkülönülést! Figyeljetek: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste..” Krisztus keresztjének célja a bűn elpusztítása. Soha ne felejtsétek el ezt a gondolatot! Örökre véssétek az eszetekbe: Krisztus keresztjének, keresztre feszítésének célja a bűn megsemmisítése. Hála Istennek, ez meg fog történni! Olvassuk el a teljes bibliaverset: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek” (Róm 6:6).

Itt nemcsak a bűn megsemmisítéséről van szó, hanem arról a szabadságról is, hogy már nem szolgálunk a bűnnek. “Mert a bűn többé nem uralkodik rajtad” (Róma 6:14) Röviden kövessük ezt a gondolatot az egész fejezetben! Ebben a fejezetben megtalálható a keresztény győzelem és öröm teljes világa.
„Aki meghalt az megszabadult a bűntől.” Aki megfeszíttetett, aki elfogadta Jézus Krisztus halálát, aki Vele együtt keresztre feszíttetett, az megszabadult a bűntől.
„Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ővele.” (Róm 6:8) De hogyan él Ő? Bűnben él? – Nem, soha! Amikor Vele élünk, mentesek vagyunk a bűntől.
„Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm 6:8) A halál már nem uralkodhat, mint azelőtt. A halál uralkodhatott rajta, mert maga Krisztus vetette alá magát a halál uralmának; de a halál nem tarthatta a sírban, mert Ő el volt választva a bűntől. A halál másokat sem tud fogva tartani – bár uralkodott rajtuk – nem lesz képes visszatartani a bűntől mentes embert.
“Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik.” (Róm 6:11-14)
Itt az apostol azt mondja, hogy a bűn nem fog többé uralkodni rajtatok. Ezért a bűn ne uralkodjék a testetekben, a tagjaitokban. „Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.” (Róm 6:16-18)
Krisztus keresztje nem csak megszabadít a bűntől, hanem az embereket az igazság szolgáivá teszi. A következő vers azt mondja: „Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.” (Róm 6:22) Megszentelődés nélkül senki sem láthatja az Urat.

Ezért nagyon egyértelmű, mint az abc, az egyetlen igazi felkészülés az Úr eljövetelére a bűntől való elszakadás.

Nem számít, mennyit beszélünk az Úr eljöveteléről, mennyit prédikálunk az idők jeleiről, vagy mennyire készülünk így vagy úgy. Még akkor is, ha mindenünket eladjuk, és elosszuk a szegényeknek – ha nem vagyunk elválasztva a bűntől, ha állandó gondolatunk nem az, hogy teljesen elkülönüljünk a bűntől, és az igazság szolgái legyünk, amely a megszentelődéshez vezet, akkor nem készülünk fel egyáltalán az Úr eljövetelére, és minden bizonyságtételünk egy nagy átverés!

Lehet, hogy nem így gondoljuk, de az igazság az, hogy becsapjuk magunkat. Lehet, hogy minket csapnak be, de a helyzet nem változik: ha állandó foglalkozásunk nem a bűntől való teljes elszakadás, akkor az egész vallásunk egy átverés!

Hetednapi adventistának lenni, várva az Úr eljövetelét, figyelmeztetni az embereket az Úr közeli eljövetelére, figyelni az idők jeleit – ezek bármikor nagyon jók. Ha meg is tudom tenni az összes előbb felsorolt dolgot, de hiányozna az az egy – az a különös törekvés, hogy teljesen elváljak a bűntől és a bűn szolgaságától -, az adventista hitéletem egy átverés lenne. Ha nem vagyok elválasztva a bűntől, nem tudok békében találkozni az Úrral.

Ha egyedüli törekvésem nem az, hogy teljesen elszakadjak a bűntől és ne szolgáljam azt, akkor egyáltalán nem készülök arra, hogy találkozzak az Úrral! Ma, mindannyiunk számára, és minden hetednapi adventista számára a kérdés az: Felkészülsz-e arra, hogy találkozz az Úrral, Azzal, akit megszentelődés nélkül senki sem fog látni? Még tovább megyek: Készen állsz találkozni az Úrral? Nem szükség beszélnem nektek a jelekről és az idők teljességéről.

Nem szükség beszélnem nektek arról, hogy milyen közel van az Úr eljövetele. Eljövetelének jelei megsokszorozódtak a földön. Adventisták vagytok. Timagatok jól ismeritek mindezeket. Helyénvaló, hogy most és mindig megkérdezzem: El vagy választva a bűntől? Ha el vagy választva a bűntől, készen állsz találkozni az Úrral? Mert a mi Istenünk emésztő tűz, és semmi hasznunk ezt figyelmen kívül hagyni. Ő nem más! Ne gondoljátok, hogy Isten bármi más, mint emésztő tűz! Fogadjátok el ezt magatokban!

Ő pontosan elmondja azt, hogy mi Ő, és minél hamarabb fogadjuk el, hogy Isten egy emésztő tűz, annál jobb. Krisztus jön; erről beszélünk; Ő értünk jön. A tűz lángjában jön, emésztő tűzként jön el. Szeretném tudni, hogy mit használ nekünk az Ő eljöveteléről való beszélgetés, ha nem vagyunk felkészülve úgy várni Őt, mint egy megemésztő tüzet? Megtévesztés és gondatlanul járunk, amikor ez egy örök igazság. A Szentírás nem csak azt mondja, hogy látni fogjuk Őt, hanem úgy fogjuk látni Őt, amint van. Azaz, emésztő tűzként fogjuk látni Őt – és én örülök ezért! Hála Istennek! Íme, hogyan írta le János, amikor úgy látta, amint van, amikor látta úgy, amint mi is látni fogjuk, „akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez; … és az ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében..” „Feje és haja fehér volt, mint fehér gyapjú, mint hó,” „fehér, mint fény “, az emésztő ragyogás tisztasága. Ilyen Ő. Ilyen lesz, amikor eljön; és megszentelődés nélkül senki sem látja az Urat. A bűntől való elszakadás nélkül senki sem fog megállni.

Számomra és számodra a kérdés most és mindig az: Hogyan különülünk el annyira a bűntől, hogy a tűz lángjában találkozzunk Vele? Hogyan, hogyan, hogyan? Nézzétek meg magatokat, és nézzetek az életetekre, valamint én a saját életemre! Fogjuk látni a bennünk lévő összes rossz vonást, az összes küzdelmet és vágyat, hogy legyőzzük ezeket a terheket és elkülönüljünk a bűntől, hogy valóban felkészülve legyünk?

Mikor jön el az az idő? Talán rövid idő a jelen pillanat és ama nap között – ennyi időnk van? Ha ennyi, akkor mikor lesz időnk neked és nekem, hogy elkülönüljünk a bűntől olyan mértékben, hogy készen álljunk rá, hogy a tűz lángjában találkozzunk Vele? A válasz: Soha! Ez az idő soha nem fog eljönni, soha!

Szóval, mit fogunk tenni? Ne értsetek félre! Nem azt mondtam, hogy soha nem lesz olyan idő, amikor teljesen elválunk a bűntől. Azt mondtam: nézzetek magatokba és én magamba, és lássuk, milyenek vagyunk, mennyire tele vagyunk gonosz jellemvonásokkal, és milyen vérszegény haladást tettünk ebben a győzelmi munkában, majd feltettem a kérdést: Mikor jön el az idő, amikor ti meg én elkülönítjük magunkat a bűntől, hogy a tűz lángjában találkozzunk az Úrral? Erre az időre mondtam azt, hogy soha nem fog eljönni.

Hála az Úrnak, van egy bizonyos idő, hogy elváljunk a bűntől. Soha nem lesz olyan idő, amikor mi magunk elvégezhetjük ezt a munkát. De az az idő ÉPPEN MOST van, hogy elváljunk a bűntől. A bűntől való elszakadásnak az ideje éppen most van, és ez a “most” az összes rendelkezésre álló idő; mert „most van az alkalmatos idő”, “ma van a megváltás napja”. Csak Isten választhat el minket a bűntől. Meg fogja tenni, és most fogja megtenni. Áldott legyen az Ő neve! Minden léleknek meg kell értenie, hogy Istennek egyetlen módja, mely által elválaszthat minket a bűntől, pont az emésztő tűzének a jelenléte. Így az egyetlen útja, amelyen te meg én elválhatunk a bűntől, hogy találkozhassunk Istennel, úgy amint van, egy emésztő tűzben, ama nagy napon, hogy MA TALÁLKOZZUNK Vele úgy, amint van az emésztő tűz.

Az egyetlen út, amelyen felkészülhetünk arra, hogy találkozzunk Vele, amikor eljön azon a nagy napon az, hogy találkozzunk Vele a MA eljövetelében. Annyira valóságos, hogy az Úr MA jön el az emberekhez, mint amilyen valóságos, hogy eljön a világ számára azon a nagy napon. „Nem hagylak titeket árvákul; ELJÖVÖK TI HOZZÁTOK” (János 14:18) De ne felejtsétek el, függetlenül attól, hogy MA jön el hozzád vagy hozzám, vagy más emberekhez, csak emésztő tűzként jön el. Figyeljetek: „Ha valaki meghallja az én hangomat és kinyitja az ajtót”, – mit mond? – „Bemegyek hozzá..” Nagyon jó. Hála Istennek! Mivel “Ő egy emésztő tűz”, amikor bemegy hozzád, minden bűnt kiéget belőled, hogy amikor az ég felhőjén érkezik, mint a tűznek lángjai, örömmel találkozhass Vele a tűz lángjában úgy, amint van.

Halljátok az Ő hangját? “Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz..” Halljátok az Ő hangját? Akkor nyissátok ki teljesen az ajtót, és tartsátok mindig nyitva. Köszöntsétek Őt a tűz lángjában, amely Ő; és jelenlétének lángja elemészti az egész lényetekből a bűnt, így teljesen megtisztultok és felkészültök arra, hogy találkozzatok Vele azon a nagy napon.

Ha ma tűz lángja formájában találkozok Vele, amikor ma „üdvözlöm” Őt, – mint a bennem lévő emésztő tűzet-, félni fogok találkozni Vele ama nagy napon? Nem! Ismerem már Őt, és tudva, milyen áldás megszokni emésztő tűzként találkozni Vele, tudva, milyen áldást hozott nekem ma, örömmel találkozom Vele másnap, amikor megnyilatkozik az égből, mint emésztő tűz. “A mi Istenünk emésztő tűz.” Hála Istennek!

„De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze!” (Mal 3: 2) Rendben. Tehát, amikor most találkozom Vele az emésztő tüzében, olyan tűzben találkozom Vele, amely megtisztít, és tökéletesít. „És ül, mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.”

Ez a bűntől való elválasztás, ez a bűntől való megtisztítás. Ez képesít bennünket, hogy ajándékot vigyünk az Úrnak igazságban: az igazság szolgáivá válunk, amely a szentséghez vezet, hogy találkozhassunk az Úrral. Hála Istennek, hogy Ő egy emésztő tűz, olyan, mint az „ötvösnek tüze”.

Nézzük ismét Jelenések leírását!  „Az ő szemei olyanok, mint a tűzláng.” Azon a napon, a szemével mindannyiunkat megvizsgál, és tisztán a szívünkbe lát. Amikor ama napon, az Ő szemeivel – amelyek olyanok, mint a tűzláng -, ránk néz, és egyértelműen szívünkbe lát, mit fog ez eredményezni minden emberben, akik testileg, lelkileg bele vannak ágyazódva a bűnbe?

Megemészti a bűnt és vele együtt a bűnöst is, mivel nem különült el a bűntől. Ma, most, ugyanazzal a szemmel néz, mint ama napon. Napjainkban az Ő szemei olyanok, mint a tűzláng, “és nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akivel dolgunk van.” Nagyon jó. Mivel a dolgok „meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akivel dolgunk van” függetlenül attól, hogy van dolgunk Vele, vagy nincs, akkor miért nem fogadjuk el, miért nem döntünk úgy, hogy legyen dolgunk Vele, hogy teljesen megnyíljunk annak a szemei előtt, akivel dolgunk van?

Milyen hatása lenne, ha kitárnánk az életünket Előtte, a tűzláng előtt, szemei dicsőségének ragyogása előtt? Azok az élő tűzláng szemek! Tisztán látna mindent bennünk, és kiégetne minden bűnt és salakot, megtisztítana, hogy bennünk saját Arcát lássa. Meg van írva, hogy teljes őszinteséggel kell szolgálnunk az Urat. Az őszinteség, hitelesség, igazság olyan, mint a tisztított méz. A mézet szűrön többször átengedik, amíg a könnyű méz tiszta nem lesz, átlátszó, „sine cera” – vagyis “viasz nélküli”.

Így kell lennünk nekünk is, mint keresztényeknek. Isten megtisztít minket Krisztus vérében és az Úr világosságában tart minket, és a világ csak világosságot fog látni. Tehát így leszünk a „világ világossága”. Így szól az Úr Igéje: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139:23-24) Ez az Ige adatik nekünk ma és mindörökre. Egy másik vers így szól: „Uram, te közelről vizsgálsz meg engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Ismered járásomat és fekvésemet, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.” (Zsolt 139:1-5)

„Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.” Egy másik fordítás így hangzik: „Körbekerítettél engem, és a kezed felettem van” Ez tény, egy valóság. Elölről-hátulról körülvett minket, és keze felettünk van. Más kérdés, hogy ezt a tényt elfogadjuk vagy sem, de ez a valóság bármely ember számára ezen a nagyvilágon.

Ilyen módon mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akivel dolgunk van. Mivel a valóság az, hogy alaposan megvizsgált és ismer minket, folyamatosan vizsgál és ismer minket, akkor miért nem fogadjuk el ezt a valóságot, és nem használjuk ki? Miért nem kérjük Őt: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!” (Zsolt 139:23-24)  Miért? – „És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

Ó, ez a hozzáállás felemel az Arca elé, hogy a dicsőségtől ragyogó szemei ​​rám nézzenek és ragyogjanak rajtam, mint a tűz, és megvizsgál, hogy valamiféle bűnös út van-e bennem! Emésztő tűzként megvizsgálva minden bűnt kiéget, és az örökkévalóság útjára vezet engem.

Az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj a tűzlángtól azon a nagy napon az, hogy „üdvözöld” MA a tűzlángot. Ezért megismétlem, hogy soha ne felejtsétek el! “A mi Istenünk emésztő tűz”, és egyetlen biztos módja annak, hogy megszabaduljunk az emésztő tűztől azon a nagy napon – amikor nincs esély semmi változásra, és időnk sem a választásra – hogy ma válasszuk az áldott változást, mely által szabadon, önként és örömmel fogadjuk be életünkbe Istenünket, aki emésztő tűz!

Emlékszem az Úr Mózesnek adott válaszára. Ahogy Mózes közelebb került Istenhez, végül megkérte Őt: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” Pontosan ezt fogjuk látni azon a nagy napon, amely közel van: Ő eljön ”az ég felhőin hatalommal és dicsőséggel”. Azon a napon dicsősége betakarja az eget, és a föld tele lesz dicsérettel. Azon a napon Ő be lesz takarva korlátlan dicsőségének ragyogásával és “minden szem látni fogja Őt.” De ki szenvedheti eljövetelének napját? Ki maradhat állva?

Ez a kérdés, és a válasz: csak azok, akik imádkozták és napjainkban imádkozzák azt a keresztény imát: „Kérlek, mutasd meg a dicsőségedet!” Amikor Mózes Istenhez emelte ezt az áldott keresztény imát, az Úr azt mondta: „Íme, van hely én nálam; állj a kősziklára.” „Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét” „És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet..” (2Móz 33: 19-23)

Így bár mindenkinek félnie kellene az Úr emésztő dicsőségétől azon a nagy napon, ma van még egy hely Mellette. Mindenkit erre buzdíthatunk, és az Úr nevében ma én buzdítalak titeket: “Gyertek és álljatok ide Vele ezen a helyen, az Ő ragyogó dicsőségének jelenlétében! Ne féljetek!” Mózes nem tudta elviselni emésztő dicsőségének teljességét, de Isten az Ő irgalmában eltakarta a kezével, és megvédte dicsőségének következményeitől, amelyet képtelen volt elviselni.

Annak a nagy napnak a rettenetes tragédiája az lesz, hogy az emberek nem lesznek képesek elviselni az Ő dicsőségét. “És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jel 6:15-17)

Isten vakító dicsősége ragyogni fog a földön, és ezek az emberek nem lesznek képesek elviselni azt. De ma ne féljetek! Az Úr azt mondja: “Íme, van hely Mellettem, elrejtelek a sziklahasadékban, és a kezemmel betakarlak téged, hogy elviseld a dicsőségem fényességét és tisztító erejét. A jelenlétem emésztő tüze megtisztít és elpusztít belőled minden bűnt. Kezemmel betakarlak téged, megvédelek téged a benned lévő gyengeségtől is, amely miatt nem vagy képes elviselni dicsőségemnek teljességét.”

Amikor azon a nagy napon elhúzza Kezét, azok, akik Mellette álltak, és meg lettek tisztítva, akik az emésztő tűzben éltek, míg megfehéredtek és megpróbáltattak, végül megláthatják az Ő fedetlen arcát. Az Ő dicsősége ragyogásának teljességében megláthatjuk úgy, amint van!

Íme, a hely, amelyre most tekintenünk kell! Fedetlen arccal nézhetünk most az Ő arcára! Ez azért van, mert Jézus Krisztus testében Isten eltakarta arca dicsőségének pusztító erejét, hogy a szívünkbe ragyogva, Jézus Krisztus arcán megláttassék Isten dicsőségének ismerete.

Jézus Krisztus arcát tekintve látjuk Isten arcát. “Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” (2Kor 3:18)

Ezért minden lélek üdvözölje azt a dicsőséges üzenetet, amelyet Isten küld a világnak: „Vegyetek Szentlelket” „üdvözöljétek” az áldott Szentlelket, amely ezt az átalakulást véghezviszi, mely által dicsőségről dicsőségre növekszünk, és felkészít minket arra, hogy találkozzunk az Úrral, azon a nagy és dicsőséges napon.

Ne csak „üdvözöljétek” a Szentlelket, hanem vágyakozzatok a legjobb ajándékokra, amelyeket a Szentlélek hoz. Vágyakozzatok a lelki ajándékok után, mert ezek a Jézus Krisztusban való tökéletességhez vezetnek bennünket. Csak így leszünk tökéletesek Jézus Krisztusban, és Krisztusban készen állunk arra, hogy találkozzunk Vele, amint van. Isten egy emésztő tűz, és örülök ennek! A mi Istenünk eljön, és örülök az eljövetelének. Istenünk a tűz lángjában jön el, és örülök ennek. Teljes dicsőségében jön, és én örülök ennek. Sajnálom, hogy lesznek olyanok, akiken bosszút fog állni; de örülök annak, hogy eljön a nap, amikor Istenünk, aki emésztő tűz, megszünteti a bűnt.

Gyerünk testvérek! Készen álltok? Készen álltok arra, hogy találkozzatok Vele azon a napon? Ha nem, Ő azt mondja neked ma: “Íme, van egy hely Mellettem. Gyere ma, és maradj ezen a helyen Mellettem. Megmutatom teljes dicsőségemet neked, átvonultatom előtted minden szépségemet. Ha van benned még valamilyen hiba, amely miatt ma nem vagy képes elviselni dicsőségem emésztő tűzét, betakarlak téged a kezemmel, amíg minden megtisztul, és így elkülönítelek téged minden bűntől, és megszabadítlak téged a dicsőségem napján.”

Tehát „üdvözöljétek” azt, Aki emésztő tűz! Éljetek az Ő jelenlétében! Tárjátok ki Előtte életeteket! Ismerjétek el, hogy Ő egy emésztő tűz, és Ő soha nem más! Örüljetek ennek ma! Éljetek ma ebben az emésztő tűzben! Amikor eljön erre a földre azon a nagy napon, annak teljes dicsőségében, örülni fogunk annak a napnak is. Akkor állva maradunk, és azt mondjuk: „Íme, ez a mi Istenünk!” De milyen körülmények között? A hegyek a levegőben csapkodnak, a szigetek elmozdulnak a helyükről, a föld elmozdul a helyéről, az ég visszahúzódik, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik, fülsiketítő zajjal és tűznek lángjaival mindenütt. Arca, mint a nap, szeme olyan, mint a tűzláng – örülni fogunk mindezeknek?

Igen, hála Istennek! Örülni fogunk, mert ez „a mi Istenünk.” Mi láttuk már Őt, együtt élünk Vele, „üdvözöltük” az Ő szemeinek élő lángjai jelenlétét, amelyek olyanok voltak, mint a tűzláng és hagytuk, hogy átvizsgáljon és kiégessen minden bűnös utat bennünk. Tudjuk, milyen áldást és örömöt kaptunk az életünkben, amikor emésztő dicsősége megtisztított minket a bűntől és vétektől, és az igazság szolgáivá tett minket, amely a megszenteléshez vezet. Tudván, hogy ez áldás volt, felkiáltunk teljes és tökéletes boldogságban: „Íme, ez a mi Istenünk!” Most még teljesebben látjuk Őt, mint korábban. Ez egy még nagyobb áldás. „Íme, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!”

Fordító: Kovács László
Lektorok: Németh Kinga és Viniczainé Csurgó Mariann