A hármas angyali üzenet – Bevezető

 

A hármas angyali üzenet – Bevezető

By: Paul Bucur

Szolgálata kezdetén Krisztus kiűzte a templomból azokat, akik szentségtelen üzletelésükkel beszennyezték azt. Miközben Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, a nép „Hozsannát” kiáltott, idézve a 118. Zsoltár 25. versének első szavait, melyek így hangzanak: „Oh Uram, könyörgünk segíts most”.

A templomhoz érve Jézus meglátta a színpadot, amelyen a zsidó vallásosság régi színdarabját játszották. Az Úr átható pillantása ismét áthaladt a templom profán jelenete felett. Az Istenség átvillant a Megváltó emberi természetén, miközben fájdalommal figyelt. Isten olyan méltósággal és dicsőséggel ruházta fel Fiát akkor, mint amilyet még sohasem nyilvánított ki. Minden szem Jézus felé fordult. Azok, akik közelebb álltak Hozzá, meghátráltak. A tanítványai közül csak néhányan voltak Vele, amikor azt mondta: „Meg van írva: <<Az én házam imádság házának mondatik>> Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek”. Hangjának hallatán a vallási vezetők elmenekültek, de egy idő múlva visszamentek, mert azt képzelték, hogy Jeruzsálemben való dicsőséges bevonulása után Krisztus elfoglalja Dávid trónját. Amikor beléptek a templomba, meghökkenten álltak a csodálatos jelenet láttán. Jézus emberekkel körülvéve prédikálta az evangéliumot, és meggyógyította a testi gyógyulásra szorulókat.

„És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.” – olvassuk Máté evangéliumának 21. fejezetében. De a főpapok és az írástudók, amikor látták a csodákat, amelyeket Jézus cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltották: „Oh Uram, könyörgünk segíts most”, haragra gerjedtek.

Miért említettem ezeket az eseményeket Jézus életéből a Jelenések 14. fejezetében található hármas angyali üzenet bevezetésében? Mert a második templomtisztítást követően a zsidó vallási vezetőkkel konfrontálódva, Jézus kijelentette: „Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: <<Áldott, aki jő az Úrnak nevében!>>”. Ezáltal Jézus a 118. Zsoltár 26. versét a második eljövetelével hozta összefüggésbe. Valószínűleg, hogy a 25. versnek: „Oh Uram, könyörgünk segíts most”, együtt kell maradnia a 26. verssel.

Az idők végén egy népnek szabadításra lesz szüksége. Megváltásra lesz szüksége. Krisztus válaszolni fog egy ilyen kérésnek, és megszabadítja népét mindattól, ami rabságban tartja. Mikor szabadítja meg? Közülünk egyesek jelekre tekintenek, hogy megismerjék az időket, de Krisztus Máté 24. fejezetében a háborúkról szólva azt mondta: „de még nem itt a vég”; beszélt a földrengésekről, az éhségről, a járványokról, és kijelentette, hogy: „Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete”. Továbbá beszélt hamis tanítókról, az egyházon belüli üldözésekről, de ezeket sem nevezte a végidő jeleinek. A 14. vers viszont a felsorolás csúcspontja. Itt megtudjuk, hogy mikor jön el a vég: „És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég”.

A Biblia tele van a második eljövetelről és az azt megelőző jelekről szóló hivatkozásokkal. Az emberek nagy félelemmel tekintenek Isten haragjának napjára. A Biblia ihletett írói intenzíven hangsúlyozták ezt a napot. Vajon a föld lakói csak ezeket az apokaliptikus jeleket kapták egy olyan Istentől, aki „úgy szerette ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”?

Nem, természetesen nem. De szemeink a bűnösök büntetésénél és az idők jeleneteinél ragadtak le, és csak bizonyságul prédikáljuk az embereknek azt, ami véleményünk szerint evangélium. Ezért az „Oh Uram, könyörgünk segíts most” kiáltás Istenhez emelkedik azok szívéből, akik kevésbé kiváltságosak, mint az adventnép, mert ők még nem kaptak világosságot.

Jézusnak a kijelentése Máté 24:4-ben: („És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”) prófétikus nyelvezeten íródott a Jelenések 14:6-20 verseiben.

Miután három egymást követő angyalt látott, akik mindegyike csatlakozott az előtte lévőhöz, a szeretett tanítvány látta a fehér felhő dicsőséges jelenetét, amelyen az Ember Fia ült, és jött a földre, hogy összegyűjtse a termést.

„És látám, és íme vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátá azért, aki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.” (Jel 14:14-16)

A Jézus Krisztusról szóló pátmoszi látomásban János apostolnak be lett mutatva a második eljövetellel kapcsolatos jelenet, közvetlenül a három angyal után, akik egy különleges megbízást kaptak. A három angyal közül az elsőnél volt az örök evangélium mérhetetlen értékes kincse, hogy hirdesse azt „a föld lakosainak, minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek”. A második angyal csatlakozott hozzá, hirdetve Babilon leomlását, majd a harmadik angyal is csatlakozott, aki figyelmeztetett a fenevadra, és hirdette a hit általi megigazulás üzenetét.

Amikor a Jelenések 14. fejezetében olvasunk a hármas angyali üzenetről, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeket az üzeneteket Krisztus áldozatából áradó világosságban kell tanulmányoznunk.

„Krisztus bűnért hozott engesztelési áldozata képezi a nagy igazságot, amely körül felsorakozik a többi igazság. Ahhoz, hogy helyesen megértsük és értékelni tudjuk Isten Igéjének minden igazságát, Mózes első könyvétől egészen a Jelenések könyvéig, a golgotai keresztről áradó világosságban kell tanulmányoznunk azokat. Elétek tárom a kegyelem és a megújulás, az üdvösség és a megváltás fenséges emlékművét – a kereszten felemeltetett Isten Fiát. Ez legyen az alapja lelkészeink minden prédikációjának.” (Evangelizálás)

Az örök evangéliumot hordozó első angyal megjelenése megköveteli, hogy mindent, ami azután következik, Jézus Krisztus keresztje által tekintsünk. Nem érthetjük a hármas angyali üzenetet, ha nem a kereszt által nézzük azt.

Pál apostol követve Mesterét az 1Thess 5:1 versében kijelenti, hogy „Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek”. Pál apostol mégis ír valamit. Néhány verssel később tanácsolja, hogy „öltsük fel a hit és szeretet páncélját és sisak gyanánt az üdvösség reménységét”, és ezáltal a hitet, a reményt és a szeretetet emeljük feljebb a benyomásoknál, amelyeket önmagunknak indukálunk az idők jeleit szemlélve.

Elképesztő az egyház kiváltsága és felelőssége. Az előttünk álló tapasztalat egyedülálló:

„A titkokat, melyekbe angyalok kívánnak betekinteni, melyet próféták, királyok és szent emberek szerettek volna megérteni, a maradék egyház világosságra hozza az Istentől származó üzenetek által. Próféták jövendöltek ezekről, és vágyakoztak megérteni, amit előre megmondtak, de nekik nem adatott meg ez a kiváltság. Szerették volna látni, amit mi látunk, hallani, amit mi hallunk, de nekik ez nem adatott meg. Krisztus második eljövetelekor mindent megtudnak. Akkor körülveszi őket a megszámlálhatatlan sokaság, és Jézus hirdeti a szabadítást, amelyet nagy Áldozata tett lehetővé.” (BT6)

A három angyal azt a népet szimbolizálja, amely hirdetni fogja Isten szeretetének üzenetét.

„A harmadik angyal az ég közepén repül, jelképezve azok munkáját, akik hirdetik az első, a második és a harmadik angyal üzenetét. Az üzenetek össze vannak kötve egymással.”    (1888. anyag)

Krisztus ma nincs a földön népével, de megbízta követőit, hogy adják át a világnak azt, amit rájuk bízott. Elméjüknek egy változáson kell keresztülmennie; az emberi gondolkodástól a keresztből áradó Isteni gondolkodásra:

„Isten szeretné vezetni az emberek elméjét a logikán alapuló meggyőződéstől egy mélyebb, tisztább és dicsőségesebb meggyőződéshez. Gyakran az emberi logika szinte kioltotta azt a világosságot, amelyet Isten fényes sugarakban akart árasztani, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy a természet Ura méltó minden dicséretre és dicsőségre, mert Ő a mindenség Teremtője. Vannak lelkészek, akik tévednek, amikor előadásaikat teljes egészében csak logikus érvekre alapozzák. Vannak, akik meghallgatják az igazság elméletét, és a felhozott bizonyítékok lenyűgözik őket, majd amikor Krisztust tárják eléjük, mint a világ Üdvözítőjét, az elhintett mag kikelhet, és Isten dicsőségére gyümölcsöt hozhatnak. Azonban gyakran nem tárják az emberek elé a Golgota keresztjét.” (Evangelizálás)

A három angyal üzenete egy olyan téma keretén belül van bemutatva a Jelenések könyvében, amely a 12. fejezetben kezdődik. Az üzenetek a Krisztus és Sátán közötti harc témájába vannak belehelyezve. Ebben a harcban az egyháznak fontos szerepe van, és amely ellen Sátán a pápaságot használja fel. Amikor már senki sem számít arra, hogy valaki is ellenkezik a fenevaddal, és a sokaság kérdi: „Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?”, akkor Istennek van egy válasza: „a 144 000 szent győz a fenevad felett”.

A Jelenések könyvének 14. fejezet hármas angyali üzenete készíti fel és erősíti meg őket, de azokat is, akik meghaltak a megpróbáltatás idején.

„Isten célja a harmadik angyal üzenete elküldésével az, hogy felkészítsen egy népet, amely hűséges Hozzá a vizsgálat ideje alatt.” (MS 154, 1902)

Az idők végén azoknak, akik Hozzá kiáltanak „Oh Uram, könyörgünk segíts most”, Jézus válaszolni fog azok hangján és életén keresztül, akik értik a hármas angyali üzenet mondanivalóját. Az üzenet megértésének felelőssége minden adventista vállán nyugszik.

A következő idézetet nem használom a sorozatban, hanem, mint mottó, az előadások végén.

„Egyetlen érdeklődés fog dominálni, egyetlen téma elnyeli az összes többit – Krisztus a mi igazságunk.” (1888. anyag)

Fordító: Kovács László, Lektor: Viniczainé Csurgó Mariann