Szerző: Alonzo Trévier Jones
Folyóirat: Review and Herald
Megjelenés dátuma: 1900.1.16
Mindaz, ami e háromrészes üzenet által tétetik, annak figyelembevételével tétetik, hogy „eljött” az Isten „ítéletének órája”. Következésképpen a harmadik angyal üzenetének fő célja az, hogy felkészítse a világot az ítéletre: felkészítse mindazokat, akik elfogadják az üzenetet, hogy megálljanak az ítéletkor, és hogy éretté tegye a világot az ítéletre mindazokban, akik megtagadva azt az üzenetet, amely felkészíti őket az ítéletkor való megállásra, saját magukat vetik ítélet alá, annak minden borzalmával.
Az üzenet szava az, hogy „eljött az Ő ítéletének órája” – nem az, hogy eljön majd, hanem hogy „eljött”. Tehát mindazok számára, aki elfogadják ezt az üzenetet, Isten ítélete a jelen valóságává válik. Ők mindig az ítélőszék előtt vannak, és önként alávetik magukat az ítélet minden vizsgálatának. Ez megtalálható épp az üzenetben való hit természetében, mert amikor Isten üzenete kijelenti, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”, mit jelenthet egy ilyen üzenet egy ember hitének, akinek nem a jelen valósága az a tény, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”? Amikor a hívő valóban úgy gondolja, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”, mit jelenthet ez a hit, ha a személy nem helyezi saját magát az ítélet elé, mint ami a jelenben történik, és nem veti alá saját magát az összes vizsgált valóságnak ezen ítéleten?
Ezenkívül, ez hangsúlyozva van azáltal, hogy az üzenetnek elő kell készítenie egy népet, mely találkozik az Úrral, amikor eljön a menny felhőin – egy olyan népet, amely életben lesz a földön, amikor az Úr eljön, és aki halál megtapasztalása nélkül megy a mennybe. Mindazok, akik készen lesznek, „méltókká kell tétessenek arra, hogy elkerüljék” mindazt a rosszat, ami a földre jön, és hogy „megállhassanak az embernek Fia előtt!” (Lukács 21:36) Ők méltóknak kell, hogy találtassanak még az eljövetel előtt, különben nem lesznek méltók az eljövetel pillanatában, ezért Ő nem üdvözítheti őket az eljövetelekor. A döntő ige, amely minden embert méltónak vagy méltatlannak minősít, a következő: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jelenések 22:11)
Így maga az ítélet eldöntésének természete által – azok esetében, akik az „eljött az ítélet órája” idejében élnek, – nyilvánvaló, hogy nem egy hosszadalmas folyamat a bizonyítékok egymás elleni vizsgálata és mérlegelése, hanem a döntés csupán minden ember állapotának elismerése, aszerint, hogy mi az ő saját választása. Pontosan az, ami az ember, amikor a döntés döntő pillanata elérkezik, az marad meg örökké. Ha igaz, akkor az ítélet elismeri és kijelenti: „legyen igaz ezután is”. És ez a döntés kijelentetik abban a pillanatban egyszerűen azért, mert ő már az volt, amiről kijelentetett, hogy „ezután is” ilyen lesz. Ha igazságtalan, akkor az ítélet döntése a következő: „Legyen igazságtalan ezután is.” A döntést csak azért mondják ki, mert ez ő, abban a pillanatban, akár kijelentené az ítélet, akár nem. Az ítélet ehhez az esethez eljutva éppen abban a pillanatban ilyennek találja, elismeri és kijelenti: „Legyen igazságtalan ezután is.”
És miért nem kellene így lennie? Ez Isten üzenete, mely hirdettetik minden nemzetnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek azt mondván mindenkinek: „Féljétek az Istent, és Néki adjatok dicsőséget”, különösen azért, mert „eljött az Ő ítéletének órája”. Egyrészt ott vannak azok, akik elfogadták az üzenetet. Ebben az üzenetben benne van az örökkévaló evangélium isteni erejének teljessége, hogy teljes mértékben alkalmassá tegye őket az ítéletre. Maga az általuk elfogadott üzenet annak a ténynek a megvallása, miszerint elismerik, hogy „eljött az ő ítéletének órája”, és hogy ők ebben az „órában” élnek. Ha ennek ellenére valamelyikük úgy él, mintha nem „az ítélet órájában” lenne, és felkészületlen az áldott szó kimondására: „legyen feddhetetlen ezután is”, felkészülve lévén a szörnyű kijelentésre: „legyen igazságtalan ezután is”, akkor minden bizonnyal senki más nem hibás rajta kívül. Azért olyan az ítélet, mint ahogy elhangzott, mert ő elhanyagolta épp azt a dolgot, amelyet állítása szerint támogat, sőt azt is, ami felszólította, hogy nyilatkoztassa azt, amit támogat.
Másrészt, ez az egész világnak hirdetett üzenet – minden nemzetnek, minden ágazatnak, minden nyelvnek és minden népnek – azt mondván hangos szóval: „Féljétek az Istent, és Néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája.” Emberek sokasága nem hajlandó elhinni, hogy van valami igazság abban a kijelentésben, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”. Következésképpen továbbra is a maguk útját járják, teljesen közömbösek az igazság iránt, hogy az ítélet előtt állnak. Amikor valamelyikük esetére kerül a sor, állapotuk megerősítést nyer, és a következő szavaknak kell elhangzaniuk: „Aki igazságtalan, az legyen igazságtalan ezután is”, és ez csak a döntésük miatt van így. A kijelentett ítélet csak annak az állapotnak az elismerése, amelyben ő van, és amelybe helyezte magát az üzenet iránti közömbössége által, amely teljesen megváltoztatta volna állapotát, és alkalmassá tette volna őt a másik határozatra: „Aki feddhetetlen, legyen feddhetetlen ezután is.”
Az elmúlt hetekben több levél érkezett a szerkesztőséghez azzal a kérdéssel, igaz-e, hogy a prófétaság lelke által olyan bizonyság érkezett, miszerint az élők ítélete már megkezdődött. Ezzel kapcsolatban nem tudjuk, hogy egy ihletett szó ezt kifejezetten kimondta volna. De miért kellene ilyen kérdést feltennie annak, aki hisz a harmadik angyal üzenetében? Vajon maga az üzenet – az az üzenet, amelyben állítólag hisz – nem mondja el neki világosan, olyan világosan, ahogyan csak az Úr tud beszélni, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”? Nem ugyanezt mondta ez az üzenet minden hetednapi adventistának azóta, hogy először meghallotta azt?
A dolgok ilyen állásában lehetséges, hogy van olyan hetednapi adventista, aki eddig még nem értette meg, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”, amikor éppen ezt az üzenetet hallotta, és amelyet állítása szerint elhitt attól a naptól kezdve, hogy először meghallotta? És ha valaki, aki azt állítja, hogy hisz a harmadik angyal üzenetében, nem hiszi ezt az Istentől kapott igét, amiben állítólag mindvégig hitt, és amelynek kijelentése szerint eljött Isten ítéletének órája, akkor elhinné, ha az Úr még egyszer elmondaná neki? Lehetséges, hogy valaki úgy élt, hogy akár egy napig is kinyilvánította hitét ebben az üzenetben, és mégsem helyezte magát az ítélet elé, és nem vetette alá magát az ítélet minden vizsgálatának? Lehetséges, hogy azok közül, akik állítják, hogy hisznek az „eljött az Ő ítéletének órája” kijelentésben, valaki igazából egyáltalán nem hitt benne, és úgy viselkedett mindez idő alatt, ahogy nem tette volna, ha valóban elhitte volna, hogy „eljött az Ő ítéletének órája”?
Azok közül, akik hisznek a harmadik angyal üzenetében, minden ember megállapította, hogy ami őt illeti, az élők feletti ítélet elkezdődött, mert ő életben van, és elfogadta Istentől ezt az üzenetet, amely kijelenti, hogy eljött Isten ítéletének órája. Mivel életben van, és elfogadta Istentől ezt az üzenetet, épp állításának súlya és csak e hit alapján az ítéletre megy, míg életben van, óráról órára. Ő az ítélet jelenlétében él. Megnyitja életét az ítélet minden vizsgálata előtt. És mivel ez számára valóság, ezért nem tesz fel egyetlen kérdést sem, hogy megtudja, jött-e valami üzenet arról, hogy az élők ítélete megkezdődött.
Még sok mondanivaló van ezzel a témával kapcsolatban, mert ez a harmadik angyal üzenete.