Categories
3 angyal

4. Elérkezett az ítélet órája

 

Elérkezett az ítélet órája

 

Tanulmányunk előző részeiben értelmeztük, hogy az első angyal üzenete Krisztust mutatja be. Az örökkévaló evangélium, melyet az angyal hirdet a föld lakosainak, nem lehet más, mint Megváltónk, és az üdvösségünkért végzett munkájának a bemutatása. A mostani tanulmányunk célja az, hogy meglássuk, milyen kapcsolat létezik az angyal által hirdetett ítélet és Jézus Krisztus között. Isten ítéletének valóságát a következő bibliaversek írják le:

„És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.” (Júd 1:6)

„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?” (1Pét 4:17)

„És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.”(Zsid 9:27)

Isten ítélete hallatán az emberek megrémülnek, és félelmükben nem akarnak többet tudni az evangéliumról. Ennek egyik ékes példája Félix helytartó:

„Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.” (Apcsel 24:25)

Félix helytartó reakciója szintén lejátszódik jó néhány emberben, amikor meghallják az első angyal üzenetét. Amilyen módon Pál apostol hirdette az evangéliumot, minden bizonnyal a legszebb prédikálás egyike volt. Ennek ellenére, az ítélet gondolata megijesztette a helytartót. Gyakran eltávolítjuk elméleteinkből az igazságos Istent, és helyettesítjük Őt egy olyan Istennel, aki együttérző törvénytelenségeinkben és alárendelt azoknak. Egy igazságos Isten, aki meg fog ítélni, ez gyakran kikerül a számításból, mert az evangéliumot elszakították az ítélettől, mintha nem is létezne semmi kapcsolat közöttük. A Biblia azonban nagyon határozott. János apostol kijelenti:

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” (Ján 3:17-21)

Pál apostol is határozottan állítja: „Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg. Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.”         (Róm 2: 12,16)

Azt, amit Pál apostol „az én evangéliumomnak”nevez, nem más, mint Jézus Krisztus evangéliuma, ahogy ezt maga az apostol is világossá teszi leveleiben.

„Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.” (Gal 1:11-12)

„Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. (…) Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” (Róma 1:1,16)

„Mert nem merek szólni semmiről, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát.” (Róma 15:18-19)

„Sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé; (Mert aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erős volt a pogányok között). És elismervén a nekem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújták nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk.”   (Gal 2:7-9)

Isten meg fogja ítélni az emberek titkait az evangélium szerint, Jézus Krisztus által – Aki a teremtő Ige (Jn 1:3 és Kol 1:16 szerint), Aki megváltott minket (Kol 1:14 és Tit 2:14 szerint), és Aki az ítéletnél az Isten képviselője:

„E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.” (Apcsel 17:30-31)

Az ítéletet az ember Jézus Krisztus fogja meghozni, és ez a tény a biztosíték minden ember számára, hogy az ítéletet a legnagyobb irgalommal, figyelemmel, szeretettel, igazságossággal, és tárgyilagossággal hozza meg. Az ember Jézus Krisztus, „Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1:4). Aki értünk „Szószóló az Atyánál” (1Ján 2:1), „Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt” (Tit 2:14). Aki „engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1Ján 2:2).

Az első angyal által hirdetett örökkévaló evangélium -„Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája”- a figyelmeztetés arra, hogy Jézus az emberekért végzett munkája végéhez közeledik, ez a szentek szentje szolgálata. Arra kényszerít bennünket, hogy ne az ítélettől féljünk, hanem Jézus elutasításától, Aki mint Áldozat, Pap, Bíró és Király.

„Mert Krisztusnak szerelme szorongat minket” – mondja Pál apostol 2Kor 5:14 versben, és ez a szeretet az üdvösség minden szakaszában megmutatkozik.

Az ítélet nem a félelem ideje azok számára, akik elfogadták az Isten Fiának evangéliumát, és az evangéliumon keresztül megtanulták félni Istent, és dicsőséget adni Neki. Nem az ítélettől kell, hogy megijedjenek az emberek, hanem attól, hogyha nem fogadják el mindazt, amit Jézus tenni akar értük, Mária méhében való fogantatásától kezdve egészen az Ő mennyei menyegzőjéig.

Pál apostol szavai: „Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint”, egy további bizonyíték arra, hogy a szeretet mindig igazság, és az igazság mindig szeretet, és egyik a másik nélkül nem létezhet egy igazságos Istennél. Isten igazsága nem más, mint Isten szeretete. Ezért az Ő igazsága szeretet, és aki elutasítja az igazságát, elutasítja a szeretetét. Ezen a ponton fontos megértenünk, hogy Isten szeretete az Ő törvénye. Ez közelebb visz bennünket az ítélet megértéséhez. Ha megértjük, hogy a törvény Isten tökéletességének leírása emberi nyelven, akkor megérthetjük, hogy Isten igazsága az Ő törvénye.

A szeretett tanítvány kijelenti, hogy „Minden igazságtalanság bűn” (1Ján 5:17), és ugyancsak ő mondja, hogy „a bűn a törvénytelenség” (1Ján 3:4), tehát bármely törvénysértés bűn, vagy az igazság hiánya. A törvény iránti engedelmesség az igazság. Ezért Isten igazsága az Ő törvénye.

„Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!” (Ézs 51:7)

„És ez lesz a mi igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, amiképpen megparancsolta nekünk.” (5Móz 6:25)

Tekintettel arra, hogy Isten igazsága – vagyis az Ő törvénye – nyilatkozik meg az evangéliumban (Róm 1:16-17), és hogy az emberek a törvény által lesznek megítélve (Róm 2:12), nyilvánvalóvá válik, hogy az ítéletkor az evangéliumot nem lehet kihagyni. Az evangélium nem más, mint Isten törvénye Krisztusban. Éppen ezért az örökkévaló evangélium üzenete, amit az első angyal hirdet a föld lakosainak, így kezdődik: „Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája”. Az előző tanulmányban láttuk, hogy az Úr félelme az Ő törvényei iránti engedelmességet jelenti, vagyis azt, amit Krisztus evangéliuma elénk tár. Eddig megértettük, hogy: „akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg (…) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által”.

Az első angyal elviszi az örökkévaló evangéliumot minden néphez. Üzenete feltárja az egész világ előtt Isten törvényének fontosságát, Isten igazságát és az ítéletet, amelyet az evangélium alapján hoznak meg. Mivel az első angyali üzenet: „eljött az Ő ítéletének órája” eljut minden néphez, nyilvánvaló, hogy ezek a népek az evangélium alapján lesznek megítélve Isten törvénye által. Azok, akik elfogadják az evangélium üzenetét, életüket a törvény és az evangélium világosságába állítják, hogy minden eltitkolt dolguk, amely nincs összhangban az evangéliummal és a törvénnyel, azonosítva és eltávolítva legyen.

„Eljött az Ő ítéletének órája” kifejezés utalás a Dániel könyve 7. fejezetének látomására.

„Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; Tűzfolyam folyik és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgálának neki, és tízezerszer tízezren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. (…) Látám éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. (…) De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen. Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentjei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik.” (Dán 7:9-10, 13-14, 26-27)

Dániel 7. fejezetében ismertetett ítélet magyarázatát megtaláljuk Dániel 8. és 9. fejezeteiben, ami megegyezik a mennyei szentély megtisztításával, azzal a munkával, amit Jézus 1844-ben kezdett el a szentek szentjében. Dániel könyvében olvassuk, hogy az ítélet után Isten Fia megkapja a föld feletti hatalmat, és a szentek is uralmat kapnak az ország felett Urukkal együtt. Nyilvánvaló tehát, hogy az első angyal által hirdetett ítélet órája Jézus Krisztus utolsó üdvözítő szolgálatára mutat.

Dániel 7. fejezetében leírt ítélet nem más, mint a vizsgálati ítélet, azaz az engesztelési nap, amely által Isten egyháza a törvény által megkövetelt tökéletességre jut, megkapja a Szentlelket, és minden hívőt elpecsételnek.

Tehát az első angyal üzenete egy nagyon fontos üzenet egy olyan nép felkészítésében, amely állva marad az ítélet órájában, és hirdetik az üzenetet azoknak, akik még nem ismerik azt. Az ítélet végén lesz a Bárány menyegzője:

„És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba (…). És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nekem, mondván: Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből.” (Jel 19:6-8, 21:9-10)

„Krisztus belépése a szentek szentjébe, mint Főpap, hogy megtisztítsa a szentélyt – ahogy azt Dániel 8:14 versben olvassuk; az Emberfiának az Öregkorú elé lépése – ahogy azt Dán 7:13 mondja el -, és az Úr eljövetele az Ő templomába – ahogy Malakiás jövendöli -, ugyanazt az eseményt írják le. Ugyanezt szimbolizálja a vőlegény érkezése a menyegzőre, amiről Krisztus a tíz szűzről szóló példázatában beszélt Mt 25. fejezetében.” („A nagy küzdelem” című könyv)

Az első angyal üzenete felhívja a nemzetek figyelmét Isten ítéletére, és kijelenti, hogy ennek az ideje elérkezett. Mivel az angyal üzenete az örökkévaló evangélium üzenete, nem az ítéletről szóló üzenet, hanem egy felhívás a megtérésre, valamint az evangélium és a törvény figyelembe vételére. Az üzenet bemutatja Krisztust, mint Aki Áldozat, Pap, Ítélő és Király. Áldozatának vére által Jézus az ítélet ideje alatt végzi az utolsó szolgálatát, mint Főpap, azok megigazításáért, akik értékelték és elfogadták az Ő nagy áldozatát. Az ítélet végén Jézus megkoronáztatik, megkapja örökségül a földet, az Új Jeruzsálemet, mint menyasszonyt, melynek ékessége a szentek. Ily módon teljesedik be Ézsaiás próféciája:

„Emeld fel körös-körül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájukat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.” (Ézs 49:18)

„Egyetlen érdeklődés fog dominálni, egyetlen téma elnyeli az összes többit – Krisztus a mi igazságunk.” (1888. anyag)

Fordító: Kovács László, Lektor: Viniczainé Csurgó Mariann