Categories
3 angyal

2. Az örökkévaló evangélium

 

2. Az örökkévaló evangélium

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.” (Jel 14:6-7)

Az örökkévaló evangélium

A hármas angyali üzenet bevezetőjében, a sorozat előző részében láttuk, hogy a három angyal Isten egyházának szimbóluma, amely az Úr utolsó felhívását hirdeti. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a három üzenet felkészít egy népet, aki megáll az ítélet napján. Éreztük, hogy nagy felelősség hárul ránk, mert a három angyal üzenetének nem csupán egy mantrának kell lennie, amelyet rögeszmésen megismételünk, hanem egy olyan üzenetnek, amely átalakít, először minket, majd azokat, akik általunk ismerik meg.

Ebben a részben tanulmányozzuk az első angyal üzenetét, szem előtt tartva az örökkévaló evangéliumot, amelyet hirdetni kell „minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek”. Az a tény, hogy az első angyal azokat jelképezi, akik hirdetik a Jelenések 14:7 üzenetét, kötelez megérteni, hogy az örökkévaló evangéliumról van szó, és mire van szükségünk ahhoz, hogy hirdetni tudjuk azt.

A Korinthusi első levélben Pál apostol kijelenti, hogy Isten őt prédikálni küldte. „Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:17-18)

Pál apostol számára az evangélium hirdetése Krisztus keresztjének hirdetését jelentette, és Krisztusról azt mondta, hogy Ő Isten hatalma:

„Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” (1Kor 1:24)

Az előző versekben Pál apostol kifejezi a durva valóságát azoknak, akiknek az evangéliumot hirdeti: „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot.” (1Kor 22-23)

Isten megadta mindenkinek, amit kívánt: a bölcsességet kereső görögöknek adta Krisztus keresztjét, a zsidóknak pedig egy erős jelt adott – a Megváltó keresztjét. Közülük legtöbben nem fogadták el Isten ajándékát: a görögök azért, mert Jézus keresztjét bolondságnak tekintették, a zsidók pedig megbotránkoztak a kereszten, mert nem kapták azt a hatalmat, amelyre számítottak – azt állították, ha leszállt volna a keresztről, hittek volna Benne.

Pál apostol idejében élő görögök és a zsidók egy élő képet tárnak elénk napjaink valóságáról.

Ugyanazon kereséshez Istennek ugyanolyan megoldásai vannak, vagyis az örökkévaló evangélium, amely bemutatja Krisztus keresztjét. Nyilvánvaló, hogy a kereszt csak egy szinonima Krisztus áldozatára, magának a keresztnek, mint tárgynak, nincsen semmi hatalma vagy jelentősége.

Az örökkévaló evangélium hirdetését, az első angyal üzenete által, megtaláljuk Mt 28:18-20 hivatkozásában:

„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik, mondván: <<Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.>>”

Itt Jézus bemutatta a missziómunkát, amelyet a tanítványaira bízott – a tanítást. Pontosan mit kellett tanítaniuk? – kérdezhetnénk. A választ Mk 16:15-16 verseiben találjuk meg:

„És monda nekik: <<Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.>>”

Krisztus tanítványainak menniük kellett minden nemzethez hirdetni a keresztet, mint Isten hatalmát. De ahhoz, hogy ezt megtehessék, szükséges volt kapniuk valamit Istentől. Nem indulhattak bárhogyan.

„És íme én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24:49)

„Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: <<Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek?>> Monda pedig nekik: <<Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nekem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.>>” (Apcsel 1:5-8)

Mindezeket a bibliaverseket, amelyeket Máté, Márk, Lukács és az Apostolok cselekedeteiben olvastunk, össze kell kapcsolnunk, hogy jól megértsük, milyen munkát szándékozik megtenni Isten a Jelenések 14. fejezet három üzenete által.

A tanítványok Jeruzsálemből, Júdeából, majd Samáriából, a világ minden országába mentek, hogy hirdessék az evangéliumot, de azelőtt meg kellett kapniuk a Szentlélek hatalmát.

A Szentlélek ígérete nem csak nekik szólt:

„Ezeket pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: <<Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?>> Péter pedig monda nekik: <<Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.>> Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: <<Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!>>” (Apcsel 2:37-40)

A tanítványoknak el kellett menniük szerte a világon, hogy hirdessék az evangéliumot az embereknek. Előtte viszont kapniuk kellett a Szentlélek hatalmát. Róm 1:16 versben Pál apostol kijelenti, hogy az evangélium Isten hatalma. „Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére.” – és az evangélium prédikálása a kereszt hatalmának prédikálását jelenti. Ezért az evangélium prédikálása nem végezhető el a Szentlélek hatalma és Krisztus keresztje nélkül. Pál apostol jól megértette ezt az igazságot, és a következőképpen fejezte ki:

Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem a Szentlélek ereje által, és teljes meggyőződéssel.” (1Thess 1:5)

„Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét. Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző beszéde volt, hanem Lélek és erő bizonyítéka, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1Kor 2:1-5)

„Mert Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem szólásban való bölcsességgel, hogy Krisztus keresztje ne legyen hiábavaló. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje.” (1Kor 1:17-18)

Ha a tanítványok a Szentlélek hatalma nélkül mentek volna az evangéliumot hirdetni, akkor munkájuk csupán üres szavak hangoztatásából állt volna, és csak az előadó ékesszólása vagy karizmája hatott volna a hallgatóságra. Az ilyen fajta munka erős benyomást gyakorolt volna egyesekre, ami lelkileg gyenge gyülekezet alapításához vezetett volna, de amelyet mennyei hatalommal telítettnek hittek volna. Így megismételték volna a zsidó nép történetét. Ezáltal a tanítványok nem az evangéliumot hirdették volna, hanem egy olyan elméletet, amely követőket formált volna, és egyesek rajongtak volna érte. A Szentlélek hatalma és Krisztus keresztje nélküli prédikálás nem az evangélium prédikálása lett volna, hanem csupán az evangéliumról szóló prédikálás, vagy még rosszabb, egy hamis evangélium hirdetése.

Ezeket a dolgokat minden adventistának figyelembe kell venni. Az isteni hatalom hiánya valójában az evangélium hirdetésének hiányát jelenti. Ez különösen veszélyes ezekben az időkben, amikor a törvényszegés titkos bűne különleges módon fog megmutatkozni.

A törvényszegés titkos bűne

A törvényszegés titkos bűne már működött abban az időben is, amikor Pál apostol hirdette Isten titkát. (Lásd 2Thess 2:7) Az idők végén, amikor a törvényszegés titkos bűne teljes erejével fog működni – „És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.” (Jel 17:5) – Isten titka a Szentlélek hatalma által ismertetik meg, amely egy olyan egyházat formál, amelyen nincs „szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.” (Ef 5:27) „azért, hogy most az egyház által megismertesse a mennyei fejedelemségekkel és hatalmasságokkal Isten sokféle bölcsességét.” (Ef 3:1)

A törvényszegés titkos bűnéről Ellen White a következőket mondta:

„Sátán arra törekedett, hogy ő legyen az univerzum legnagyobb hatalma. Bűne megmagyarázhatatlan. Ha meg lehetne magyarázni, akkor mentség létezne a bűnre. Ő a törvényszegés titkos bűne, ok nélkül.” – The Signs of the Times, 1897. június 17.

„Maga a Sátán nincs az igazságban; ő a törvényszegés titkos bűne.” – 10 LtMs, 55. levél

„Már az ősegyház napjaiban kezdte meg romboló munkáját a törvényszegés titkos bűne, melyről Pál apostol jövendölt; és amikor a hazug tanítók – akikre Péter apostol figyelmeztette a hívőket – becsempészték tévedéseiket, sokan áldozatául estek hamis tanaiknak. Egyesek a megpróbáltatások alatt kísértve lettek, hogy adják fel hitüket. Amikor János apostol ezt a kinyilatkoztatást kapta, addigra már sokakban kihűlt az evangélium igazsága iránti első szeretet. Isten azonban, nagy irgalmasságában, nem hagyta egyházát hitehagyott állapotban. Végtelenül gyöngéd üzenetében nyilvánította ki szeretetét iránta, valamint óhaját, hogy munkálkodjanak az örökkévalóságért. <<Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd.>>” (Apostolok cselekedetei)

Isten titka

Isten titkáról ezt olvassuk a Bibliában:

„Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten titkát.(1Kor 2:1) „Mert szeretném, ha tudnátok, hogy milyen nagy küzdelmem van értetek és azokért, akik Laodiceában vannak, és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint testben, hogy szívük felbátorodjék, és szeretetben összeforrjon, hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten (Atya) titkának, azaz Krisztus megismerésére. Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse.” (Kol 2:1-3)

„Hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor trombitálni kezd, akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.” (Jel 10:7)

„Nektek adatott az Isten országának titka.” (Márk 4:11)

„Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért. Én értem is, hogy adassék nekem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát.” (Ef 6:19)

„Most örülök az értetek viselt szenvedéseimnek, és betöltöm, ami hiányzik a Krisztus szenvedéseiből az én testemben az ő testéért, amely az egyház. Ennek lettem szolgájává Isten megbízásából, amelyet rátok nézve adott nekem, hogy betöltsem az Isten igéjét,   mégpedig azt a titkot, amely el volt rejtve örök időktől fogva és nemzedékek óta, most pedig kijelentette az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen nagy a pogányok között e titok dicsőségének a gazdagsága, hogy bennetek van Krisztus, a dicsőség reménysége.” (Kol 1:24-27)

„Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg nekünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly vagyok.” (Kol 4:3)

„És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben.”    (1Tim 3:16)

Isten titka az örök evangélium, amelyet hirdetni kell a világnak. Ez a rejtély „Krisztus a dicsőségnek ama reménye”. Ezt az üzenetet kell hirdetni a világnak a Szentlélek hatalma által. Ez a rejtély van bemutatva a Jelenések könyvének 14. fejezetében. Most itt az ideje, hogy a Szentlélek ereje által hirdessük Isten titkát, az örökkévaló evangéliumot, és Isten hatalmát, amely a kereszt.

Az evangélium hatalmának, a kereszt hatalmának, a Szentlélek hatalmának meg kell nyilvánulnia a földön és az életünkben, mint Isten bűn feletti hatalma. Az első angyal által hirdetett üzenet nem a bűnben való üdvösség üzenete, hanem a bűnből való üdvösség üzenete. Ez az üzenet ellentétes a törvényszegés titkos bűnével, Luciferrel, és a bűnnel. Az első angyal örök evangéliuma az a hatalom, amely által Isten kihozza a bűnből azokat, akik válaszolnak hívására és elkerülik a tévedéseket és a sötétség megtévesztéseit.

A Biblia milyen világosan fejezi ki csupán néhány szóval – „láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot” – Isten vágyát, hogy megmentse az embereket, az Ő hatalma bemutatása által – az Ige által, aki meghalt a kereszten. Segítsen az Úr, hogy lelkünk válaszoljon erre a csodálatos üdvösségre, és a Szentlélek részesített ereje által a jó hír hirdetőivé váljunk.

„Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.” (1Kor 1:21) Természetesen, a keresztről szóló igehirdetésről van szó. Ha ezen van a hangsúly az első angyal megjelenésével, szimbolizálva azokat, akik prédikálják a kegyelemről szóló utolsó üzenetet, akkor senki se csökkentse a kereszt hatalmát azáltal, hogy más dolgokról prédikál, akár ha igazak is.

Fordító: Kovács László, Lektor: Viniczainé Csurgó Mariann